{

2009. november 17., kedd

}

  Feltett vágyam, hogy a nagy sikerű Horny Housewives vagy White Hot Nurses széria mintájára egyszer sorozatot rendezzek Asszonyok Mackónadrágban címmel. Ebben áramvonalas testű fehérnépek otthoni hétköznapjait mutatnám be, amint lakkcsizma, latex ruha és egyéb flancos kellékek helyett bokánál gumírozott Senior melegítőben lecsót főznek a konyhában a Ki nyer ma? c. műsor taktusaira. Persze ebben is obligát kellék lenne a túlburjánzó szexualitás: A hasított műbőr sapkás férjet látom lelki szemeim előtt, amint váratlanul felbukkan a helyiségben. Eleinte bizonytalanul kutat a hűtőben, majd a kezébe akadó ruszlis üveg láttán felderül az arca. Váratlanul az asszony mögé somfordál, majd a kezébe akadó halat hirtelen az asszony mackóalsójába csúsztatja, aki visánkolva távozik a konyhából.
Nausea | 21:34 |

 

Can't read my, can't read my, no, he can't read my Póka-face:

Nausea | 20:40 |

{

2009. november 14., szombat

}

 

Ami azt illeti, az utóbbi időben retorikailag kezdtem már beteges mértékben urbánus jelleget ölteni. Hogy mást ne mondjak, a rökamiét rekam(i)ének, a spórhejtet sparheltnek, a bugyellárist pedig pénztárcának ejtettem. Ideje volt tehát, hogy a verbális (és muzikális) regresszió jegyében megtekintsem a szombat esti Zeneexpresszt.

A műsort Ádám és Zsülike rajtaütésszerű köszöntője nyitotta, mely során a mentálisan edzetlen ünneplők közül fújás helyett vélhetőleg elharapták születésnapi gyertyáikat.

A Mester ezek után Balázs Fecó szerzeményében segédkezett. Amennyiben a színpadképet gasztronómiai montázs segítségével kellene jellemeznem, abban az esetben egy tál frankfurti leves mellé helyezett grízgombóc szolgáltatná a találó képi megfogalmazást. Mellesleg Fecónak látszólag nem volt kifogása a kollaboráció ellen, ám cseppet sem lepődtünk volna meg, ha egy óvatlan pillanatban cirokseprűvel tuszkolja le Ádámot a színpadról.

Zsülike a Lazítani című örökzölddel tért vissza, mely közben állítólag Hofi tojástartókért és egyéb hangszigetelő eszközökért könyörgött egy halottlátónál.

A Két Zsivány továbbra is olyan látványt nyújtott, mint két géplakatos, akik Boy George ruhatárából öltöztek Jack Sparrow kapitánynak a babosdöbrétei farsangi bálban. A duó egy obligát részeges slágert adott elő. Esküszöm, ha ezt műholdon sugározzák, szomáliai hajófosztogatók tucatjai térnek az absztinencia útjára. 

 

Nausea | 19:12 |

{

2009. november 12., csütörtök

}

 

"Csak betiltott filmeket rendeznék.
A geci fröcsögjön, folyjon a vér.
És megkérdeznék egy krokodilust,
hogy hogyan kell élni, mi a stílus!"

"Az isten bajsza meg
Szakálla fent lebeg
Kell-e félnem? Megkefélnem?
Vagy minden egyre megy"

Hogy a dadaizmus megszállottjai embert ölnének, ha interjút készíthetnének az iménti sorok szellemi atyjával, az tiszta sor. Büszkén állíthatom, hogy az én kezemhez nem tapadt vér. Meg aztán egy jóval jelentéktelenebb Seattle-i kópéval is beszélgettem. 
Nausea | 17:55 |

{

2009. november 9., hétfő

}

 

Ha neadjisten (nudge-nudge) a halált követő létet illetően a keresztény teória bizonyulna igaznak, akkor az általános vélekedés szerint egy Christopher Lee-hez hasonló fazon színe elé kerülünk, aki Sinkovits Imre orgánumán vágja fejünkhöz múltbeli gonoszságainkat. Nos, a beszédhang az általam kialakított isten-kép esetében is megállja a helyét, vizuális síkon azonban sokkal inkább rokonítható az alábbi hölgyre ránőtt objektumokkal. Máris előttem van, amint egy felhőkkel körülölelt trónusról ezt dörgi felém: "Bizony mondom néked, szomszédaid pocskondiázása miatt nincs helyed a mennyeknek országában." Ugyanakkor a tiszta lelkű embereknek vidám francia kuplékat énekel csacsacsázás közepette, majd se szó, se beszéd az arcukba türemkedik.

 

Nausea | 0:21 |

{

2009. november 4., szerda

}

 

Hát egy frászt kérek én védőoltást!

 

Nausea | 21:15 |

{

2009. november 3., kedd

}

 

Ugye mindannyian egyetértünk abban, hogy babzsákfotelt és puffot kizárólag (látens) gyógymasszőrök és csakragyógyászok vásárolnak felelősségük teljes tudatában? Ha a kedves olvasó netalántán kételkedne ezen dogma valóságtartamában, tegyen csak látogatást egy olyan ismerősénél, aki rendelkezik az ominózus bútordarabbal! Mérget vehet rá, hogy az illető öt percen belül megkínálja biocéklalével, majd alattomos módon anyósa alulműködő hipotalamuszára tereli a beszélgetés fonalát.

A babzsákfotel ennek dacára/éppen ezért igenis sátáni kreálmány. Az apokrif iratok szerint egy alkalommal a korintusiak egy hasonló ülőalkalmatosságban kínáltak helyet Szent Pálnak, aki fél percnyi ücsörgést kizárólag indiánszökdeléssel volt képes kommunikálni velük.

Nausea | 23:07 |

{

2009. november 2., hétfő

}

 

Szomszédokba illő tömegközlekedési anekdoták sorozatunk bemutatja: Schumacher sapkás hajléktalan szaggatott légvonalban halad végig a combinón, miközben az utazóközönséget az "éhes vagyok" fordulat ismételgetése által próbálja adakozásra bírni. Kampánya eredményesnek bizonyul, egy raszta frizurás fiatalember elkezd kotorászni a táskájában. "Tessék, itt egy szendvics!" - nyújtja emberünk felé a gasztronómiai alapvetést. A válasz nem sokat várat magára: "Sokat érek én a szendvicseddel..." Majd néhány lépés megtétele után: "...éhes vagyok... éhes vagyok..."

And now for something completely different: 

És megjelent! Mivel torrenten még nem található, a koppányszántói állami hanglemezbolt ajtajáról pedig nem szívesen verném le a TUTO lakatot, a hanganyag még sajnos nincs birtokomban. Így hát jobb híján a borító kivesézésében lelhetjük örömünket. A hasonszőrű kompozíciók kétségtelen előnye, hogy nem szükségeltetik hozzájuk jogtiszta Photoshop. Elég ha akad egy megbízható Paint a gépen, illetve egy hangyászsün modell gyanánt, aki akkor sem szalad el, ha kicsipkedjük a "szemöldökét", majd egy ízléstelen felsőt húzunk rá. Ezután már csak arra kell rábírnunk, hogy mosolyogjon úgy, akár az amstetteni rém egy karácsonyi gyermekműsor premierjén, és készülhet a mű. 

Nausea | 23:10 |

{

2009. október 31., szombat

}

 

Erős a gyanúm, miszerint mikor isten megteremtette a csupasz földikutyát, éppen Woodstockról botorkált hazafelé.

Ennek szellemében: Dope Songs top 5.

Ötödik

Negyedik

Harmadik

Második

Első

Nausea | 1:05 |

{

2009. október 29., csütörtök

}

 

Túlontúl szentimentális lelkülettel megáldott olvasóimat arra kérném, hogy önnön jól megfontolt érdekükből ne szenteljenek különösebb figyelmet az alábbi bejegyzésnek. Hanem mondjuk légyszíves menjenek el makkot szedni. Köszönöm.

Pár hete, egy költséghatékony vendéglátóipari egység meglehetősen hiúz szagú toalettjében gondolkoztam el egy olyan kamikazeakción, amely bár kevéssé látványos, ám annál nagyobb vakmerőséget igényel. Személy szerint amolyan második Mucius Scaevolaként tekintenék arra a férfiemberre, aki dolga végeztével petyhüdt dárdáját nem átallná beletörölni a helyiségben fellelhető textil - és szigorúan textil! - törölközőbe. Hogy erre mi oka lenne, azt ne firtassuk, de tény, hogy mindezt hasonló lassított, magasztos képsorokban dokumentálnám, mint William Wallace kivégzését a Rettenthetetlenben. Hősies tette után az eszményi hérosz nagylelkűségét is bizonyíthatná azáltal, hogy több hupikék törpikének biztosít lakhelyet a doróca végén frissen kipattant gombaházakban.

Nausea | 22:31 |

{

2009. október 27., kedd

}

 

Gyermekkorunkban halandzsázott dalszövegek rovatunk bemutatja:

Ray Parker Jr.: Ghostbusers

Szápti sztédzs dö néjbehú

Hugyugonakó? Gozbászterz!

En a szápti vír enna donnó gú

Hugyugonakó? Gozbászterz!

 

Nausea | 19:27 |

{

2009. október 26., hétfő

}

 

Bizonyára említettem már, hogy annak idején a sorozóbizottság megbízásából havonta egy alkalommal meghitt hangulatú eszmecseréket kényszerültem folytatni dr. P. Mária mentálhigiéniai szakemberrel. Ezeknek köszönhetően házi gyógyszertáram a mai napig bővelkedik olyan elemekben, melyek szúrópróbaszerű megdézsmálása elegendő inspirációt nyújtana több évadnyi Jamie és a csodalámpa jellegű animációs film kiagyalásához. Persze azért Megvagy Hadnagynál és Szám Bácsinál (ez a név huszonakárhány év távlatából is üt) jóval erőteljesebb karakterek megszületésére lehetne számítani. Úgy mint pl.:

Bácskai Szipóka: Egy bunyevác népviseletbe öltözött ETA porszívó, aki az autonómiát firtató kérdések során rendszeresen felhúzza magát, és kipukkan a porzsákja.

Pantalló Apó: a mogorva öreg tudós, aki dús szakállában ruandai tuszi felkelőket bújtat, és vasutasok nadrágjával táplálkozik

Karistoló Manó: Egy félig cirkuszi törpe - félig méhtágító készülék hibrid, aki abortusz közben különféle zsonglőrmutatványokkal szórakoztatja pácienseit.

Nausea | 23:09 |

{

2009. október 25., vasárnap

}

 

Ugyebár majd' minden ember ápol valamiféle ismeretséget amolyan szocreál Homer Simpsonokkal, akik hasított műbőr sapkájuk alól minden találkozás során elhintenek valami tréfás(nak szánt) szófordulatot. Ezek keletkezése általában az hatvanas évekre datálható, és automatikusan vonzzák magukkal a "komám", az "aranyapám" és a "kicsirigó" megszólításokat. No, de hogyan is hangzik mindez a gyakorlatban a fiktív alany szájából? Pl.: "Komám, ha nem vagyok Windisch-Grätz, megnősültél már? Úgy kikerekedett a képed, mint az árpacipó! De tévénéző-izomra biztos sokat gyúrsz, meg az alkarod is vaskos a söremelgetéstől. Ma este lesz valami szivornya? Biztos krézi lesz a balhé, mert ha a hülyeség fájna, te ordítanál! Na, csocsesz!... stb"

No, de miért hoztam mindezt szóba? Kizárólag azért, hogy előrevetítsem: ha valamely kedves ismerősöm az elkövetkező néhány hétben a "mi van, átment rajtad a fűnyíró?" vicc-kísérlettel merészel közelíteni hozzám, azt a továbbiakban automatikusan a műbőr sapkás tréfacsinálók kasztjához fogom sorolni. Köszönöm a figyelmet!

Nausea | 22:41 |

{

2009. október 23., péntek

}

 

Tisztában vagyok vele, hogy ez még véletlenül sem a fórum, de azért ezt mindenképpen:

"Miután Békéscsabán az aradi vértanúkra emlékezők egy Faludy-verset olvastak föl, a Jobbik tiltakozott a szerinte „cionista és magyarellenes” költő művének nyilvános szavalása ellen. Sőt: a párt a jövőben előzetes cenzúrához kötné, hogy hivatalos ünnepségeken melyik költő verseit olvashatjuk föl.
A legközelebbi állami ünnep október huszonharmadika, az 1956-os forradalom ötvenharmadik évfordulója. Már most, a nácik hatalomra jutása vagy kormánytényezővé válása előtt meg kell mutatnunk, mi vár rájuk, ha módjuk és alkalmuk lesz az ilyen gyalázatos fenyegetéseket ránk kényszeríteni.
Úgy jelezhetjük erőnket és szolidaritásunkat, ha ezen az állami ünnepen Faludy-írásokkal emlékezünk meg a forradalomról.
Kérek mindenkit, akinek ilyesmire lehetősége van, és megveti a cenzúrát, a diktatúrát, a kirekesztést, a rasszizmust és az emberi gonoszság minden formáját, hogy a nyomtatott lapokon, a rádiók és televíziók adásaiban, az internetes oldalakon, blogokban, fórumokon, minden elérhető, szerkesztett felületen egy Faludy-verssel, vagy legalább egy versszakkal, idézettel emlékeztessen az ünnepre.
Kérem, hogy aki egyetért velem, továbbítsa ezt az üzenetet.

Andrassew Iván

ivan@andrassew.hu
http://www.andrassew.blogspot.com”

Faludy György:

MAGYARORSZÁG

Talán 2020-ban, mondtam. Addig nem élek
és csontjaim sem érzik. Hunyt szemmel ezért láttam,
képzeltem és idéztem minden nap, minden éjjel
az új Magyarországot negyven év bujdosásban.
Esztergom: dombra feltett királyok koronája;
tavaszi eső könnyén átdomborul a Kékes;
s ezüstvértes leányok vágtája Budavára
fölött a bárányfelhők hosszúkás paripáin.

De most, hogy mindennapos köztünk a lehetetlen:
látom, amit meglátni sohasem remélhettem,
és eljátszhatom újra tükröm, a Balatonnal,
tavasszal a vízparton sétálok majd Pozsonyban
s nyáron talán a Csíki havasok alján járok –
jaj bujdosó barátok, nem tudtátok megérni,
Vámbéry, Jászi, Fényes, Szilárd, Zilahy, Kéthly,
Mikes, Kéri Pál, Koestler, Pálóczi, Károlyi!

Vagy jobb, hogy a jövendőt csak álomban láttátok?
Köztünk élősködik még a pártoskodó átok,
a falu meg a város avult harca s lekésünk
Európáról, mert csak egymásba döf a késünk,
és bár elsőnek kezdtük, ott kell cammognunk hátul?

Holdanként több tehetség terem itt, mint akárhol.
Talán sikerül végre. De ezt én be nem várom:
szemet hunyok, mosolygok és jutalmamat kérem,
mint Victor Hugo hajdan. Legyen egy sír a bérem,
sír a 301-es parcella közelében.

Nausea | 22:56 |

{

2009. október 20., kedd

}

  Lehet, hogy túlontúl beszűkült vagyok, de elképzelni sem tudom, mi célt szolgál a majonézes tubus oldalára nyomtatott infóvonal száma, pontosabban, hogy miféle szociopatának kell lenni ahhoz, hogy a termék egyes összetevőiről faggassuk az aktuális ügyfélszolgálatost. Vagy előfordulhat, hogy van lehetőség kötetlenebb beszélgetésre is? Ebben az esetben ugyanis menten felhívom az alábbi szöveggel: "Üdvözlöm, a következő ügyben keresném: a múlt héten lenn voltunk a Cseresnyéséknél Vecsésen, ugyanis meghirdették a képújságban, hogy kedvező áron árulnak sódert. Nomármost, a Sanyi bácsival - tetszik tudni, az öreg Cseresnyés, aki faterral egy bakterházban nyomta az üzemet Lábatlan mellett - abban maradtunk, hogy fizetség gyanánt viszek nekik négy kosár patiszont, meg befedeztetjük a kuvaszukat. Igen ám, csak hogy a Gréti nem tüzelt, a Hentes meg hiába is próbálta megugrani. Erre odajött a veje, a Tóni, és nagy hepciásan közölte, hogy ebben az esetben csengessek ki a patiszon mellé még ötezret! Hát hallott már maga ekkora zsiványságot?"
Nausea | 23:10 |

{

2009. október 18., vasárnap

}

 

A következőkben a belvárosi romkocsmákban tapasztalható irritáló jelenségekről, valamint azok szakszerű kezeléséről tartanék kiselőadást. Nézzük pontokba szedve:

- Fülkarika

A hasonszőrű intézményekben általában általában nyüzsögnek a Vans mamuszos rózsadombi fakírok, akik nem átallnak akkora lyukat üttetni a fülükbe, hogy azon egy margarinnal alaposan megkent harkályt mindennemű akadály nélkül hatolna át rajta. Jóllehet, ez számukra aligha kínos, ám annál rosszabb érzést kelt a külső szemlélődőben.

Javallott megoldás a jelenség megszüntetésére: Lopózzunk a célszemély közelébe, hallószerve tátongó kráterére kattintsunk egy öklömnyi méretű TUTO lakatot, majd menekülés közben a kulcsot vihogva hajítsuk be egy utcai víznyelő nyílásába.

- Vécésnéni

Általában megmosolygom a befejezetlen rendszerváltásról szóló vérgőzös ostobaságokat, egy 21. századi vécésnéni láttán azonban mindig úrrá lesz rajtam valamiféle pártállami gyomorideg. Egy elméletem szerint ezen munkakör betöltői jó barátságban vannak a Kockásfülű nyúllal, aki a közeli háztetőkről távcsővel figyeli a fizetés nélkül távozókat. Ezek után leadja a drótot Thürmer Gyulának, aki egy koncepciós pert követően Füles Mackóval vereti le veséjüket az Andrássy 60 kazamatáiban.

- Párkapcsolat után áhítozó hivatásos kapcsolatteremtő

Akinek volt szerencséje az Index Csábításakadémia c. videósorozatához (ezúton is száradjon le a kezem, ha belinkelem), tudja, mely típusról beszélek. A szcientológus sales menedzserek vigyorával és pszeudo-magabiztosságával operáló csupasz hernyók általában egy mitológiai pióca és egy biztosítási ügynök szerelmének gyümölcseként látták meg a napvilágot. Csupán az különbözteti meg őket a seggrészegen csajozni vágyókkal, hogy ez utóbbiak - bármily paradox is első olvasatra - jóval kevésbé irritálóak. Elsődleges célközönségük a lóarcú konformista lánykák, akik képesek három órát ücsörögni egyetlen pohár hárslevelű fölött. Ez a típus ugyanis garantáltan nem hajtja el őket a halál kóchengeres faszára abban az esetben sem, ha valami szőke herceges, fehér lovas szöveggel próbálkoznak be náluk.

Nausea | 22:16 |

{

2009. október 15., csütörtök

}

 

Mint már pár alkalommal, ezúttal sem tudok szó nélkül elmenni a kommentek sorozatos hiánya mellett. Ennek szellemében: nesze nektek!

 

Nausea | 21:22 |

{

2009. október 14., szerda

}

 

Már féltem, hogy tudatalattim alkotói válságban leledzik, ugyanis már hónapok óta nem álmodtam semmi emlékezetes csacskaságot. Ezzel szemben múlt éjszaka egy csapat öregasszony törte rám az ajtót és - lévén, hogy mégis csak egy hosszú hajú huligánról van szó - drogkereső tacskókkal hatoltak be a szobába. Majd amikor nem találtak semmit, frappánsabb bosszú híján lakógyűlést tartottak a fürdőszobában.

Fiktív álmoskönyvemben az alábbi adalékkal szolgálnék mindehhez:  "A lakógyűlés motívuma általában két dolog bekövetkeztét vetíti előre: az illető széles körű népszerűségre tesz szert, ám egy újonnan kialakult banális szokásának köszönhetően hamarosan el is veszíti azt. A 4. századi feljegyzések szerint a nikaiai zsinatot megelőzően Szent Atanáz álmában megannyi ember tódult szerény hajlékába, hogy a környékbeli házak alapvető szükségleteiről egyeztessenek. A pár nappal későbbi zsinaton Atanáz hatalmas tekintélyt szerzett magának azáltal, hogy nyíltan szembehelyezkedett a szakadárokkal, ám Nagy Konstantin császár hamarosan Trierbe száműzte, ugyanis egy papszentelés közben többször kacsatáncot lejtett."

Nausea | 22:49 |

{

2009. október 12., hétfő

}

 

Ma ráleltem arra a klipre, mely anno több derültséggel töltött el, mint Weird Al Yankovic teljes videós életműve. Titkos vágyam volt, hogy egyszer majd saját képi kommentárjaimmal tárjam a nagyközönség elé. Íme:

00:08 - A Kacor Király Baráti Kör pigmenthiányos szakosztálya éjféli misére indul, de döbbenten konstatálják, hogy még a kántor és a plébános is bizonyára a karácsonyi ajándékokat bontogatja odahaza.

00:15 - Fantomas bulémiás kisfia meglesi a fura társaságot, de a vezércickány annyira megijeszti, hogy inkább elmegy hóembert építeni.

00.31 - Sebaj, gondolja a vezércickány,addig fogjuk a pap bekészített hangszereit, és játsszuk el a Pásztorok, pásztorokat! A sápadtarcúak örömmel látnak neki a feladatnak.

00.37 - Hékások, ez nem az a dal! - kiabál a rágcsáló a többieknek Elvis Presley vesemikrofonjába olyan erővel, hogy kifehéredik a szaruhártyája.

00.52 -  A sekrestyés, Kris Kristofferson annak ellenére is szakszerűen gondoskodik a hangulatvilágításról, hogy előzőleg fejére száradt a termótasak.

01.02 - A templomba tévedt Hanyi Istók csendben hallgatja az előadást, és azon sopánkodik, hogy idén karácsonyra is skótkockás zoknit kapott szemöldökborotva helyett.

01.05 - Mit keres Anna Nicole Smith a gyóntatószékben? - kérdezi Sandokan plébános, miközben azon bosszankodik, milyen kényelmetlen fogású csontozókést rendelt a teleshopból.

01.33 - Richard Clayderman suttyomban teheneket graffitizik a bazilika padlójára, ezért Ráday Mihály városvédő munkatársai megijesztik mellel, majd horrorisztikus puncijukkal hozzák rá a frászt.

1.54 - A Fantomas gyerekek elkéretőztek a sumoedzésről, így szerencsére idejében odaértek az éjféli misére.

... kontinuitás következik...

Nausea | 22:09 |

{

2009. október 11., vasárnap

}

 

Megfigyeltem, hogy a blogok 90%-ában elhangzott már valamiféle forgalmi akadályt ostorozó bejegyzés, legyen az bicikliúton közlekedő gyalogos, építkezési kőzettörmelék, vagy erdei ösvényen átsurranó kölkes görény. Mivel legutóbbi fodrászati beavatkozásom óta bárki jogosan illethet a konformista pöcs jelzővel, úgy érzem, én sem hanyagolhatom a témát. Ennek szellemében: viperát dugnék azon nyugdíjasok ételhordójába, akik egy automata póráz és egy palotapincsi segítségével képesek félpályás útlezárást eszközölni. Persze miután szembesülnek azzal, hogy a járdai közlekedést ellehetetlenítették, mesterkélt bocsánatkérések közepette húzzák félre a turcsi orrú kis dögöt. "Semmi baj" - konstatálom mesterkélt mosoly közepette, majd gondolatban hosszú percekig gyakorlom a kalapácsvetést a bizarr póráz végére rögzített ebbel.

Most pedig következzék kedvenc gyermekkori parafilmem, a Hegy gyomrában trailere!

Emlékeztetőül: az ominózus új-zélandi sorozat vasárnap délelőttönként ment a 80-as évek végén, és jóvoltából ugrásszerűen megnőtt a kereslet a halványan pislákoló éjszakai gyermeklámpák iránt. (Azon gyermekekből pedig, akiknek szülei nem ruháztak be hasonló szerkezetre, nagy eséllyel remek impresszionista festők, kortárs zeneszerzők, vagy nekrofil boncmesterek váltak.) A történet főszereplője egy természetfeletti képességekkel megáldott ikerpár volt, akiket egy kistérségi zenmester vett szárnyai alá. No, persze nem amolyan Roman Polanski fémjelezte gondviselés volt ez, sokkal inkább adottságaikat próbálta tökélyre fejleszteni. (Legalábbis ezzel az ócska ürüggyel hívta őket rendszeresen a lakására.) És mint minden önjelölt Yoda mester, rendszeresen fellengzős faszságokkal traktálta szegény lurkókat. Ám ezekre szükség is volt, ugyanis a kisvárosban gőzerővel működött a gonosz erő is bizonyos Wilbeforce-ék személyében. A tepsiszájú család úgy festett, mint az Addams Family komornyikja nemzette volna őket egy tányér krumplipüré segítségével. Azonban sokkal inkább volt figyelemreméltó azon tulajdonságuk, hogy vízzel érintkezve(?) toronymagas kifakadt pattanássá változtak. Enjoy!

Nausea | 20:54 |

{

2009. október 8., csütörtök

}

 

Feltett szándékom, hogy egyszer vándorló milliárdosként egy Föld körüli túra keretein belül összegyűjtöm a világ legbizarrabb kegytárgyait, majd rangsorolom őket. Annyi szent (nudge-nudge), hogy ezek között a felmenőim tulajdonát képező Szűz Mária alakú gyertya előkelő helyen fog szerepelni. Nem elég ugyanis, hogy a kanóc a fejbúbjából türemkedett ki, az alkotók nem átallották olyan színnel ellátni, melynek láttán Hókuszpók rút kacaj közepette borított volna lepkehálót rá az alábbi felkiáltás kíséretében: "megvagy, törpicsek!" Aztán ott volt a foszforeszkáló rózsafüzér, mely különösen kísértetiesen világított a résnyire nyitott hűtőszekrényben. Élénk fantáziájú kisiskolásként nem is szívesen végeztem el túl gyakran az említett kísérletet, ugyanis konstans félelmem volt, hogy a kereszten elhelyezkedő figura egy hirtelen pillanatban leszáll, és megdézsmálja a négercsókot.

Nausea | 22:18 |

{

2009. október 6., kedd

}

 

Regős ének egy bagoly szemszögéből, aki egy nap arra ébredt, hogy Bródy Jánossá változott:

Éjfél tájt még huhorásztam, ágról-ágra szálltam

Pelyhes pockok zsigereit csőrömmel cincáltam

Ám ha mostan habzsolnám be rágcsálók irháját

Beatzenészként hánynék lilát, azt a kutyafáját

refr.:

Akkor ért az isten átka, míg odúmban háltam (ej-ej-regő-rejtem)

A Mama kérlek című sláger szerzőjévé váltam (ej-ej-regő-rejtem)

(tappingges nyenyereszóló)

Ördög bújjék az istenbe, hogy kibabrált vélem

Napjaimat kappanhangú gitárosként élem

Jobb szeretnék tűző napon estig kubikolni

Mint a Földvár felé nótát halkan kuvikolni

refr.:

Akkor ért az isten átka...

Nausea | 23:04 |

{

2009. október 5., hétfő

}

 

A minap azon morfondíroztam, hogy általános iskolai éveim alatt csupán fogászat üzemelt az ominózus intézményben, vagy alkalomadtán pszichológus is foglalkozott-e a gyermekekkel. Végül rájöttem a megoldásra: fogaim mindig gondozottak voltak, ellenben mindenki legyintéssel nyugtázta abbéli véleményemet, hogy az alábbi borítón "a csíkos farkú Zorro egy sárga puffancsgolyót gyömöszöl a teknőtestű halott nyúl tarkójába."

And now for something completely different: Mivel a párkapcsolati tanácsadásra szakosodott pszeudo-tudományos életfilozófusokat mindig érett asszonyok rajongják körül, úgy döntöttem, magam is megejtek egy hasonló eszmefuttatást:

Honnan tudod, hogy valaki igazit találtál? Általában apró jelek sokasága adja meg a konkrét választ a kérdésre, melyek hosszú idő elteltével döbbentik rá az embert a jóleső felismerésre. Akadnak azonban kivételes esetek. Amikor is a megvilágosodás tömény dózisban, a villámcsapás erejével érkezik. Példának okáért ha partnered az első közös filmélmény gyanánt az alábbi művel hozakodik elő.

Nausea | 22:29 |

{

2009. október 4., vasárnap

}

  Az alábbi hírt kéretik fenntartásokkal kezelni. Bizonyítékaim vannak ugyanis, hogy a piros fejtetős szemétláda nem egyedül dolgozik. Szemtanúk ugyanis egy kék overallos mókust is felfedezni véltek, amint gumikalapáccsal püfölte a homlokzatot, és a ketteslétra tetejéről egy fiatal óvónő után fütyült.
Nausea | 19:16 |

{

2009. október 2., péntek

}

 

Örömmel jelentem, hogy hosszú szünet után új epizóddal jelentkezik a So 90's rovat:

John Secada

Mivel sokáig tépelődtem, hogy a szóban forgó művész valóban létező személy volt-e, vagy csupán a Torpedó c. telefonos játék okozta tudathasadásnak köszönhetően vizionáltam-e magam elé a 90-es évek hajnalán, a legkülönfélébb összeesküvés-elméletekkel próbáltam meg igazolni létezését. Pl.: Black a Wonderful Life lecsengése után végleg beleunt abba, hogy kackiás álbajusza és cilindere miatt úton-útfélen porondmesternek nézik, ezért úgy döntött, két legyet üt egy csapásra, és újfent megszerzi a one hit wonder titulust. Villanyszerelőként összekuporgatott vagyonából plasztikai sebészhez fordult, aki kolumbiai stricinek maszkírozta, majd szemeit életszerű pingponglabdákkal helyettesítette. Így született meg John Secada karaktere, aki Just Another Day c. slágerével többször is a Dial MTV c. telefonos kívánságlista első helyére került. (Meg nem erősített hírek szerint a műsor megszűnésével egyidejűleg a telefontársaság fizetésképtelenség miatt öt generációra visszamenőleg lefoglaltatta a Secada család összes magántulajdonát, beleértve a nagyi díszpárnáit és a hörgőtágító spray-ét is.)

 

Nausea | 0:00 |

{

2009. szeptember 30., szerda

}

 

Tekintettel arra, hogy jövő év március 8-áig már csupán alig 310 nap van hátra, pre-nőnapi szituációs játékunk következik:

Ön egyedülálló asszonyként kőművest hív lakásába, s gyanútlanul egy szál tarka pongyolában nyit ajtót. Egyszer csak észreveszi, hogy a kéjsóvár munkásember kigúvadt szemekkel gusztálja Önt, s colstokját jelzésértékkel overall-nadrágja ágyékába csúsztatja. Ön - magától értetődően - ripityomban a szexuális gerjedelem állapotába kerül, s gátlásai marionett-bábként csuklanak össze. S ha már így alakult, milyen külsőt kíván Ön alkalmi pártnerének?

a. -

Chis Cornelleset?

b. -

Eddie Veddereset

(Naná, hogy megfogalmazhattam volna mindezt másként is, mint ahogy Michelangelo is kimázolhatta volna homogén fehérre a kápolna mennyezetét!)

Nausea | 19:40 |

{

2009. szeptember 28., hétfő

}

 

Léteznek számomra értelmezhetetlen intézmények, ilyen pl. a patyolat vagy a főzelékfaló. Egyébiránt ha jobban megfigyeljük, a két létesítmény törzsközönsége között jelentős számú átfedés tapasztalható. Márpedig - és távol álljon tőlem, hogy messzemenő következtetésekbe bonyolódjak - ez azt bizonyítja, hogy nyugdíjasnak öltözött mutáns molylepkék vagy molylepkének öltözött mutáns nyugdíjasok látogatják őket, akik előbb-utóbb  a bolygó leigázására törnek.

Nausea | 22:46 |

 

A hírérték kifejezés a mai napon új értelmet nyert. (Klikkol, elolvassa, utána folytatom.) Én bizony nem lettem volna rest lecsapni a rút bestiát egy összecsévélt Új Emberrel. (A rosszízű megjegyzések és az esetleges anatéma elkerülése végett: a pókra gondolok.) Mert mi van, ha a potrohos kis szemét netalántán radioaktív volt? Elnézve a hallgatóság közönyét, cseppet sem lepődnék meg, ha a vatikáni híradásokban feltűnne egy rejtélyes alak, aki magas épületek között hálóhintázás közepette a Jézus Szíve litániát mormolná. Rosszabb esetben pedig máris láthatjuk lelki szemeink előtt a Szentatyát, amint az Urbi Et Orbi közben hat karral áldja meg a Szent Péter tér ünneplő tömeget.

Vonatkozó passzus Orrszőrcsipesz Brummadza Gáspár, a kiátkozott félkegyelmű evangelista feljegyzéseiből:

"Bizony, mondom néktek, legyen háztartásotokban Chemotox, mert oly halkan settenkedek én be hozzátok, mint a cserebogár mamuszban, vagy más egyéb rovar. S akkor már hiába rimánkodik nekem a bűnös ember: "ó, Uram, miért nem húztál szteppcipőt ízelt lábaidra, hogy legalább jól hallhassuk lépteid zaját?"

 

Nausea | 0:06 |

{

2009. szeptember 25., péntek

}

 

Helyzetjelentés egy magas költségvetésű videóklip tolmácsolásában: 

(Megj.: Hiteltelen sláger. Hiába is dalol az öregedésről, a helyzet az, hogy még mindig a komplett huszonéves korosztályt a talajba döngölné a lába közt pöffeszkedő rakoncátlan cölöpverővel.)

Nausea | 8:50 |

{

2009. szeptember 22., kedd

}

  Az imént szembesültem egy Download fesztiválos koncertfelvétel-egyveleggel, ahol is néhány kislyány a közönség soraiban nem átallott vajasra kidülledt emlőszervét a kamerába mutatni. Ez mondjuk rendben is volna egy olyan zenekar esetében, mely akár minimálisan is képviseli mindazt, amit rock'n'roll címszó alatt emlegetünk. No, de Dream Theater alatt csöcsöt villantani hasonszőrű tevékenység, mint recskázni a Háry toborzóra.
Nausea | 21:57 |

{

2009. szeptember 21., hétfő

}

 

A retorikai cecelegyek (def.: többnyire húszas évei végén, harmincas évei elején járó nőnemű lény, aki már-már hivatásszerűen hozza fel időről-időre a legérdektelenebb beszédtémákat, s fertőzi általuk álomkórral hallgatóságát) bevett szokása, hogy osztálytalálkozókon addig traktálják a többieket óvodás, kisiskolás korú gyermekeikkel kapcsolatos sztorikkal, míg azok nem produkálják a mumifikálódás tüneteit. További jellegzetességük, hogy a közösségi site-okon található adatlapjaikat bizarrabbnál bizarrabb fotókkal árasztják el. No, de melyek a leggyakoribb kompozíciók családi fotóalbumaikon? (A sértődések elkerülése végett ezúttal a képi dokumentációtól eltekintenék.)

1. A cecelégy az elgyötört arcú nyálbuborék-generátort szorongatja egy kék nyomóskút és egy mackónadrágos, kalácsképű asszonyság társaságában. Felirat: Manócskával Mamáéknál rosszalkodunk

2. A bebugyolált kismalac egy szánkón kuporog a szájára fagyott cumival. A neonzöld hótaposó miatt már háromévesen is szemmel láthatólag kényelmetlenül érzi magát, ezért amolyan áldozzon-már-fel-valaki-tekintettel pislog ki a fejébe húzott udvari bolond sapka alól. Felirat: Manócskával vidáman szánkózunk

3. A csupasz földikutyát egy fecskenadrágos, kopaszodó lamantin tuszkolja be hájredői közé egy felfújható kerti medencében. Felirat: Apával fürcsizünk a szabadban

4. A rózsaszín pézsmapocok egy tíz számmal kisebb etetőszékben visít, miközben a cecelégy egy villára tűzött csokitorta-cafatot tuszkol az orrnyílásába. Felirat: Manócska három éves

Nausea | 23:21 |

{

2009. szeptember 19., szombat

}

 

Az új Alice In Chains album tüzetesebb végighallgatása arra késztetett, hogy amolyan Jelenések Könyve stílusban jövendöljem meg a zenei világ változásait: "S láttam, amint az ég elsötétedett, s az Úr cikázó villámokkal hasította ketté a metalcore és a neo-thrash mozgalom gyaur képviselőinek koponyáját. Hallottam brit gitárpopperek jajveszékelését, amint a kockakeretes szemüvegükön kopogó kénsavas eső marta ki szemgödreiket, s Peterdi Pál-garbójuk bolyhai életre kelve lakmároztak vézna testükből. A buzifrizurás garázsrockerek izzó törmelékek alatt rimánkodának a speciális mentők után, ám mentőkutyák helyett keselyűk és sakálok bukkantak fel fohászaik hallatán. Az Úr seregei ezután a Petőfi Rádió kapuit ostromolták meg, s vetették Péterfy Bori, a Kaukázus, a Vad Fruttik s a magyar etnopop színe-javának cafatjait marakodó hiénák elé. S ekkor örömtűz gyúlt a Mennyek Országában, s Ray Cokes  arcképe töltötte be az égi képernyőt. Kurt Cobain, Layne Staley s Captain Jack feltámadának, majd Dog Eat Dog harsant fel az örök fény templomának hangszóróin. Az angyalok kockás inges kórusa rázendített, kísérte szent éneküket Beavis és Butthead kacagása."

Nausea | 17:24 |

{

2009. szeptember 17., csütörtök

}

  Hmmm, a Freeblog munkatársai mintha ódzkodnának a "baszná meg a culáger mackó" zsörtölődéstől, legalábbis abból, hogy legutóbbi bejegyzésemet bevezetőjét némileg finomítva közölték a főoldalon, erre találok következtetni. Márpedig a művészi szabadság korlátozása minden esetben megbosszulja magát! Ez jusson eszébe a tisztelt szerkesztőknek, ha egy magányos téli éjszakán egy micisapkás, malterfoltos példány toppan a szobájukba szexuális izgalomban.
Nausea | 15:58 |

{

2009. szeptember 16., szerda

}

 

A buddhista szerzetesek főzés közben általában szanszkrit nyelvű szent énekeket dúdolgatnak, hogy az ételbe belevigyék lelkük minden jóságát. Nomármost, ha a "baszná meg culáger mackó" vagy a "málhás csacsi tilinkós faszát" kifejezések is a nekik megfelelő hatást eredményezik hasonszőrű tevékenység közben, akkor máris világos, miért játszódik le a gyomromban a Pearl Harbor-i ütközet. Egyébiránt pedig elképesztő, hogy egyes szakácskönyvek miféle érthetetlen zagyvaságokat képesek összehordani. Példának okáért vegyünk egy receptet csak úgy találomra... aszongya:

Falafel golyók

Hozzávalók:

44 dkg csicseriborsó (erről csupán az ominózus gyermekdal kapcsán ápolok halvány emlékeket, sosem gondoltam volna, hogy létező növény)
1 kis fej vöröshagyma (vidéki születésemnek köszönhetően ismerem, más kérdés, hogy mi minősül "kis fejnek")
1 tojás (ez is megvan, bár a fehérje-sárgája szétválasztás már alkimistáknak való művelet)
2 ek aprított petrezselyem (ha nincs a mélyhűtőben felnyiszatolt verzió, akkor ez az összetevő bizony ugrik. a zöld dolgok különben is ízetlenek)
2 gerezd fokhagyma (lásd vöröshagyma)
2 mk őrölt koriander (ez mi az isten?! lefogadom, hogy valami kizárólag valami ulánbátori nemzeti parkban lehet hozzájutni, miután elvágtuk a vadőr torkát)
2 mk őrölt kömény (ez az összetevő is ugrik, pláne ha nem csak névrokonság fűzi a köménymaghoz)
1 tk sütőpor (ez valami gyúlékony cucc)
olaj (na, végre valami, amitől a legkevésbé sem tartok tisztes távolságból)

A csicseriborsót átválogatjuk és megmossuk (mi vagyok én, bazmeg, Hamupipőke?), majd négy-ötszörös mennyiségű hideg vízbe áztatjuk néhány órára vagy akár egész éjszakára. (Aztán meg aludjak el vihogás nélkül abban a tudatban, hogy egy tál csicseriborsó ázik a konyhában!) Másnap leszűrjük, jól lecsöpögtetjük, majd turmixgépben finomra őröljük. Hozzáadjuk a tojást, a finomra vágott vöröshagymát, az összenyomott fokhagymagerezdeket, a petrezselymet, a köményt, 1 evőkanál vizet és a sütőport. További 10 másodpercig turmixoljuk, amíg durva masszát kapunk. (Nos, ha az ebből készült elegy nem zavarja meg a tévéadást, akkor semmi.) Lefedve 30 percig pihentetjük. (Eszembe nem jutna ennyi ideig felügyelet nélkül hagyni.) A falafelmassza púpozott evőkanálnyi adagjaiból gömböket formálunk, és kézzel kinyomjuk belőlük a fölösleges folyadékot. (Gömböket formálunk és kinyomjuk a felesleges folyadékot... nem ismerős ez valahonnan? Pláne, ha el is pöcköljük!) Mély, vastag aljú edényben közepes lángon felhevítjük az olajat. (A vájlingra tetszik célozni?) A falafelgolyókat nagy kanállal óvatosan az olajba tesszük, 3-4 percig sütjük őket. Amelyik aranybarnára sült, azt szűrőkanállal óvatosan kiszedjük az olajból. (Mi az a szűrőkanál? Meg mertem volna esküdni, hogy ezt csak belgyógyászati berkekben használják.)

Jó étvágyat kívánunk.

Nausea | 21:43 |

{

2009. szeptember 13., vasárnap

}

 

És most következzék egy részlet a Honbolygóné, a űrtundra sekrestyése, avagy tacskóverés az Alfa holdbázison c. tudományos-fantasztikus novellámból:

Ekkor a őrök megragadták Honbolygóné karját, és egy tágas terembe tuszkolták. Xidrath nagyúr cinikusan pásztázta végig őt. "Nos, földlakó, most azonnal elmondod, kinek az utasítására végezted a titkos kísérleteket, különben véged." - közölte rideg hangon.

"Jaj, aranyoskám, nem tudom, miről beszél. Éppen fregolilevest habartam a konyhában, amikor a maga Rakéta porszívói berontottak a házamba, beletuszkoltak a flancos űrröpülőjükbe. Pont amikor a csipeszeket kavartam bele a rotyogó fazékba a stanicliből. Aztán ijedtemben a staniclit is belefőztem, pedig az Polikárp atya azt úgy nagyon nem szereti. A múltkor is felragadt a szájpadlására, oszt kapargathattam le a spaklival. Az meg felsértette a fogínyét, de amilyen stramm ember, egy mukkot se szólt."

"Az igazat akarom hallani, de azonnal, vén szipirtyó! Ki utasított a kísérletekre?" - dörögte magából kikelve a galaktikus fejedelem.

"Mi van, maga itt a Döbrögi uraság? Hát, idefigyeljen, maga csápos hernyózsiger, fogalmam sincs, miről hadovál. Megvan nekem a magam baja. A múltkor pl. fülzsírból olyan vaskos fosszília nőtt a hallókészülékemre, hogy el kellett vinnem a Klampeczky Jancsiékhoz, hogy a sarokcsiszolójával dolgozza le. Mikor aztán leértem hozzájuk, a Jancsi közölte, hogy a Strummfeld Mariskánál van a masinája, aki éppen a bőrkeményedését csiszatolja vele a nagylábujján. Mert a reszeléket meg el akarja adni valami norvég kutatónak, mint miocén kori leletet. Hát hallott már ennél nagyobb baromságot?"

"Utoljára kérdem, ki adott utasítást a kísérletekre? Tudjuk, hogy droidhadsereget klónozott a pajtában." - sziszegte Xidrath fenyegetően.

"Ja, hogy arra tetszik gondolni, aranyos. Hát miért nem ezzel tetszett kezdeni?"

Nausea | 23:28 |

 

And now for something completely different:

Kedvenc Monty Python jelenetek top 10:

10.  Fish Club

9. Spot the looney

8. Smuggler sketch

7. The man who makes people laugh

6. Silly job interwiev

5. Timmy Willams sketch

4. Village idiots

3. Crunchy Frog

2. Looney Church

1. The Dirty Vicar

 

Nausea | 21:31 |

{

2009. szeptember 10., csütörtök

}

 

Egy halhatatlan klasszikus a magyar rádiózás történetének egyetlen műsorvezetőjétől, aki szoros viszonyt ápolt a humorérzék intézményével:

 

Nausea | 23:11 |

{

2009. szeptember 9., szerda

}

 

Nagyanyám, mint a Magyar Katolikus Anyaszentegyház szolgálatában álló hivatásos Rémusz bácsi - avagy néni - különösen szenvedélyesen tudott értekezni a helyi egyházközséghez közel álló személyek viselt dolgairól. Az első történeti csavar után viszont - magam sem értem, miért - kivétel nélkül úgy éreztem, mintha egy bölénycsordának szánt altatólövedék fúródott volna a lapockámba. Innentől fogva az sem tűnt volna fel, ha addigi gondolatmenetét radikálisan megszakítva daktilusokban értekezett volna Misi Mókus kalandjairól, ám az általa emlegetett régi ismerősök neveire azért rendre felkaptam a fejem. Ott volt pl. a titokzatos Honbolygóné. (Mindeközben tessenek hallani lelki füleikben az alábbi zenei bejátszást!) Hogy benne kit tisztelhettünk, arról - lévén, hogy a történeti fonalat már másfél órája elvesztettem - fogalmam sem volt, nyilván a katolikus al-Kaida valamely nyugalmazott helyi aktivistáját. Ám a név alapján önkéntelenül is valami tudományos-fantasztikus életkép bontakozott ki lelki szemeim előtt. Pl. hogy gyanútlanul botorkál haza a feltámadási körmenetről, mikor az égbolton egy gigászi vákuum szippantja be, és egyenesen az Androméda-ködbe repíti. Itt céltalanul lebeg míg nem egy műholdnak ütközik. Ekkor dühbe gurul, botjával csapkodni kezdi a fura szerkezetet, és ezt rikoltozza: "Azonnal vigyenek vissza a Pilinszky utcába, különben lenyomom az arcukat a ribizlipasszírozón! Vagy legalább hangolják be nekem a Pax tévét!"

Nos, ha már felidéztem ezt a kis memoárt, ne tessenek meglepődni, ha Honbolygóné a továbbiakban rövid sci-fi történetek főhősnőjeként visszatérő motívummá avanzsál a blogban!

Nausea | 19:27 |

{

2009. szeptember 8., kedd

}

 

Mortal Kombat - Country Edition 2009

A népszerű videójáték limitált kistérségi kiadását országszerte mindössze három helyen lehet letesztelni: Ököritófülpösön a Macska Marci borozóban, Heveshalápon a vasúti restiben és Csalántáspépen a Pudvás Kuvasz Diszkóban. A forradalmi széria három új karaktert is tartalmaz speciális mozdulatsorokkal és a hagyományos szereplőkhöz hasonló rövid előtörténettel:

Murmuckondás

 

Valaha békés vándorkoboldként tengette napjait, ám egy napon az alvilág fejedelme, Shao Khan ellopta féltve őrzött üstjét a benne található másfél kiló disznósajttal egyetemben. Mikor felemelte a szavát a sötét úr gaztette ellen, az megátkozta, és egy amorf kecskeduda nőtt az orra hegyén. Ekkor Murmuckondás bosszút esküdött, és elhatározta, hogy a halhatatlanok tornáján vesz elégtételt a nagyúron.

Fatality: A le-le-előre-blokk kombináció hatására Tini Tonikos vattáját ellenfele szájnyílásába gyömöszöli.

Üsződugong

A babosdöbrétei jósda titokzatos papnője, akit az istenek alkatánál fogva egy Hajdu feliratú matricával láttak el és életfogytig tartó vízmelegítésre ítéltek. Ő azonban egy cupákkal tarkón csapta őrzőit, megszökött, és magát transzcendens hájastésztának álcázva vett részt a halálos küzdelemsorozaton.

Fatality:Ellenfelét kelesztőtábla dolgozza, majd pogácsaszaggatóval karikákat szúr belőle.

Metilbarbár

Eredetileg a császár palotájának építésénél culágerkedett, ám miután beleivott egy svájcisapkás kentaur demizsonjába, megvakult, és két hétig sanzonénekesnek képzelte magát. Szeme világát Shao Khan adta vissza, aki a továbbiakban egy Akela nevezetű gonosz ordas farkas gondjaira bízta.

Fatality: Flakonos parasztborral maratja le ellenfele arcbőrét.

Nausea | 18:16 |

{

2009. szeptember 7., hétfő

}

 

Bár a két évvel ezelőtti tapasztalatok jóvoltából fel voltam készülve rá, hogy újfent egy intellektuális hurkatöltés részese leszek, a tegnapi SzeptEmber Feszt mégis képes volt a meglepetés erejével hatni. A 2007-es vasárnap délutánon ugyanis a konformista magyar ötvenes-hatvanasok uralták a rendezvény területét: műbőr kabátos férjek, akik amolyan "addig basztatott az asszony, amíg ki nem kapcsoltam a Bud Spencer filmet, most meg egy tetves kiskörtét nem ihatok meg" arccal jártak-keltek a színpadok között, továbbá asszonyaik. A nők, akiket anno a finomkötöttáru szövetkezet büféjében tévedésből megkentek tepertős libazsírral, majd mikor ráeszméltek tévedésükre, jobb híján feleségül vették őket. Nos, hasonszőrű unalmas létformák tegnap már csak elvétve mozogtak. Az egybegyűltek túlnyomó többségét ugyanis ezúttal maga Dr. Moreau kísérletezte ki egy műbajusz-kollekció, néhány tucat túzok és egy kondér pörkölt felhasználásával.

Nos, ilyen környezetben kényszerültünk végigkísérni a lírikus T.J. Hooker, Komáromi István előadását. (Bár lehet, hogy ez a jelző nem túl találó, ugyanis az utolsó rendőr, aki hasonszőrű hatással bírt kedélyállapotomra, a Frank Drebin nevet viselte.) Hogy Istvánunk továbbra is sármos, mint egy mózeskosárnyi spánielkölyök, afelől semmi kétség. Ellenben a Mercy Miki kaliberű sztárvendégek hiánya mellett nem mehetek el szó nélkül, nélküle ugyanis a fellépés olyan élményt nyújtott, mint egy Almodovar-film transzvesztiták nélkül. Voltak ugyanakkor ifjú háttértáncosok, illetve felbukkant S. Anna jeltáncművész is, aki mindvégig jelbeszéddel tolmácsolta Pistink ímmel-ámmal megfejthető sorait. Mellesleg nincsenek kétségeim afelől, hogy egy morzejelekre szakosodott haditengerész az első dal után feladta volna a küzdelmet, és az SOS jelzés ismételgetésébe fogott volna.

És bár a repertoárból jó néhány dalszerzemény kimaradt, Pisti jóvoltából ismét tartalmas előadást láthattunk arról, miként állíthatjuk az általunk sugározott boldogságot a pszichikai hadviselés csatasorába.

 

Nausea | 20:10 |

{

2009. szeptember 2., szerda

}

 

Kötelező közhelyek rovatunk bemutatja:

Vannak népek, akik egy kombinátfogó és egy forrasztópáka segítségével rögzítenének fecskéket a villanydrótokhoz, valamint a nagyfater permetezőszettjével kloroformot pumpálnának a gólyafészkekre. Majd miután mindezzel végeztek, százasszeget vernének önnön strandpapucsos lábukba. Mindezt csupán azért, hogy fenntartsák az nyár örök mivoltának illúzióját. Amikor pedig mégis az őszre terelődik a szó, olyan keserű tekintetet vesznek fel, amelyet a golgotai kereszt alatt álló Szűz Mária sem lenne képes magára erőltetni egy gyógyszeráremelést taglaló Szomszédok-monológ közben. Nos, a magam részéről életem legboldogabb momentumait szinte kizárólag kecskebaszó hidegben éltem át. Mint ahogy Rocky is mindig sísapkát és/vagy mackónadrágot hordott, miközben csúcsformába hozta magát. (Kivéve a harmadik részt, ám ennek meg is lett az eredménye: Clubber Lang kiütötte, majd edzője, Mickey is elpatkolt az öltözőben.)

A bejegyzés tanulsága: A rinyálást ezennel kéretik tehát befejezni!

Közhelyparádé off.

Nausea | 22:10 |

{

2009. augusztus 31., hétfő

}

 

"Tisztelt Előfizetőnk!

A Budapest TV adása a tévétársaság tájékoztatása szerint a továbbiakban már nem lesz látható. A váratlan változással kapcsolatban a megértésüket köszönjük."

Immár ez a rideg felirat fogad minket, mikor kedvenc csatornánkra kapcsolunk egy kiadós mentális kötőhártya- és belsőfülgyulladás reményében. Igen, kérem, tűzifát hasogattak a dadaizmus templomának mestergerendájából. Ugyanakkor a remény hal meg utoljára:

"Tudósítóink legfrissebb jelentése szerint a keddi nap folyamán a leghűségesebb televízió nézők tüntetni kívánnak a UPC Direkt székháza előtt. A Budapest Európa Televizió vezetősége kéri a Tisztelt Nézőket, hogy a folyamatban lévő tárgyalások sikere érdekében tartózkodjanak mindenféle utcai megnyilvánulástól, illetőleg nyomatékkal felkéri a jogosan felháborodott nézőket hogy a 3. kerület Seregély utca 17 előtt se tartsanak semmiféle csoportos megmozdulást. Televíziónk vezetősége bízik a holnap délelőtti tárgyalások sikerében, amelyről természetesen tájékoztatjuk nézőinket és a csatorna működése tovább fog folytatódni." (BPTV.hu)

Vajon hasonló helyzetben hogyan tartózkodjak egy utcai megnyilvánulástól?! Főleg annak tudatában, hogy a ma esti Frédy Show-t Tihanyi Tamás műsora követte volna?! A minimum, hogy holnap kifeszíttetem magam a Seregély utcai székház homlokzatára! A bal és a jobb lator szerepére elszánt statisztákat keresek!

Nausea | 21:37 |

{

2009. augusztus 30., vasárnap

}

 

Szürreális műelemző rovatunkban ezúttal a Jack Frost c. alapmű kerül terítékre:

 

Bizony, kérem, Rob Schneider igencsak bekaphatja a szaracén harcilőcsöt, ugyanis már jóval az ő ámokfutása előtt is éltek fogós műtéten átesett forgatókönyvírók, akik karaktereiket a létező legelvetemültebb megaláztatásoknak tették ki. Példának okáért egy eltévedt radioaktív sugár jóvoltából fél tányér krémessé vagy földművelésügyi miniszterré változtak. Ám akadt precedens jóval bizarrabb átalakulásokra is: jelen esetben egy elvetemült gyilkos, bizonyos Jack Frost egy vegyi anyagokat szállító furgonnak ütközik a jeges úton, melynek következtében… (miután megdézsmáltam a nagymuter gyógyszeres fioláját, máris folytatom) … hóemberként reinkarnálódik. Belegondolni is szörnyű, mi történt volna, ha egy csillagtökkel megpakolt transzporter is belekeveredik a balesetbe!

No, de ha már így alakult, nézzük, mi is történik a továbbiakban: az elszabadult antihős elhatározza, dafke revansot vesz a rendőrön, aki rács mögé juttatta. Ami – ha a bennünk szunnyadó Ranschburg Jenő fejével gondolkodunk – teljességgel logikus döntés egy frissen hóemberré avanzsált nehéz gyermekkorú embertől. Hamarosan kezdetét veszi a dadaista bosszúhadjárat: a répaorrú sátánfattya először a nagyi fejét dolgozza bele a karácsonyfába, majd a nagyfatert kergeti meg baltával, és nem utolsó sorban különös kegyetlenséggel nyisszantja le a szemtelen gyermek fejét… egy szánkó talpával. És mintha mindez nem lenne elég: alaposan megdöngeti haragosa lányát a fürdőkádban.

Ám még mindig nem jutottunk el ahhoz a pillanathoz, mely után a szürrealitás hálójában vergődő néző már azt sem tartja kizártnak, hogy a következő pillanatban hugenotta összeesküvők teremnek a szobába, hogy egy zsák vakondherét tukmáljanak rá. Mert bizony hőseink minden lehető eszközzel megpróbálnak gátat vetni a gömbtestű mészáros munkásságának. Miután a hajszárítóhoz hasonló harcászati eszközök is hatástalannak bizonyulnak, bevetik a nehézfegyverzetet, és belefojtják több kannányi fagyállóba.

Megrázkódtatások ide vagy oda, ezen sorok írója komolyabb pszichikai károsodás nélkül úszta meg az esetet. Már csupán alkalmanként bújik a gardróbba, ha meghallja a Family Frost szignált.

Nausea | 21:53 |

{

2009. augusztus 27., csütörtök

}

 

Van azért abban valami bizarr, amikor az ember - lévén, hogy kvázi idegenvezetőként kalauzolja becsesét - belépő-fizetésre kényszerül Isten házában. Pláne, ha olyan templomról van szó ahol vasárnaponként éveken át egy fejkendővel, botokkal és imakönyvekkel felfegyverzett kommandó utasította rendre, valahányszor vihogni támadt kedve. (Téli éjszakákon még ma is felriadok rá, amint Szalczmayerné nyála a "normálisan viselkedj, te gyerek!" feddés elhangzása után csordogál le a halántékomon, majd - az agresszió félreérthetetlen jeleként - kicsúszott hallókészüléke sípolni kezd.) Nomármost, a felettébb kínos helyzetet elkerülendő, külföldi turistákkal egyetemben slisszoltunk be az ájtatos grafitykkel túlzsúfolt épületbe annak reményében, hogy a jegyszedő néni akciónkból mit sem észlelt. A szörnyű felismerés akkor ért minket, amikor az oltár fotózása közepette a pokol nagyija egy hirtelen mozdulattal lecsapta a világítást. Mellesleg temperamentumából ítélve az sem elképzelhetetlen, hogy többszörösen szigetelő protézisével harapott el egy nagyfeszültségű kábelt. Azért kifele menet még mindig élt a remény, hogy megúsztuk az esetet, ám ekkor egy rideg hang - melyet elsőre egy mitológiai vadnak tulajdonítottam - imígyen csendült fel: - Kedveskéim, nem fizettek belépőt! Négyszáz forintot KAPOK! (Ez utóbbi fenyegetően kihangsúlyozva.) Mindeközben észlelvén, hogy orrlyuka háromszorosára duzzadt, pár pillanatra elgondolkoztam, hogy belegyömöszölöm a legtermetesebb orgonasípot... végül azonban rá kellett döbbennem, hogy nem lenne esélyem vele szemben. Ezért hát szégyenkezve kicsengettem az összeget.

Nausea | 23:37 |

{

2009. augusztus 24., hétfő

}

 

Unokaöcsém megtekintette a legfrissebb Tarantino-művet:

 

Nausea | 11:25 |

{

2009. augusztus 22., szombat

}

 

Jézus szíve! Fásy Ádám a Keresztapa Korda György által is megénekelt betétdalát énekli. Ha ezt Marlon Brando anno meghallotta volna, garantáltan kibányássza a pofazacskójában megbúvó golyókat, és a fülébe gyömöszöli.

Nausea | 18:39 |

{

2009. augusztus 20., csütörtök

}

 

Feltett szándékom, hogy új filmelemző projektet indítok a blogon. A kivesézendő műveknek csupán három kritériumnak kell megfelelniük: gyártási időpontjuk a 70-es, 80-as évekre datálható, forgatási helyszínük az egykori Német Szövetségi Köztársaság területén található, valamint a Sat1 csatorna fénykorában, szombat éjszakánként vetítette őket. A dolog rákfenéje annyi, hogy ezen művek csupán a legeldugottabb torrent oldalakon lelhetők fel, és egészen minimális számú seeddel rendelkeznek. Az alábbi technikai problémának tudható be, hogy az obligát Liebesgrüße aus der Lederhose (gy. k. Üdvözlet a bőrnadrágból) c. alapmű helyett a Heidi, Heida c. klasszikus 6. részének elemzésével indítom útjára a Retschkabaynokschäg névre keresztelt rovatot.

Heidi, Heida 6. - Heidi lässt sie alle jodeln

Felkavaró, izgató és minden ízében erotikus alkotás. Legalábbis azok számára, akik egy targoncás balesetvédelmi oktatófilmre képesek önfeledten matyizni... bár könnyen lehet, hogy mindez elhamarkodott feltételezés. Hogy a bajor tartomány kamera-kompatibilis nőállománya külsőre mindig is mostoha viszonyt ápolt a vonzerő intézményével, az tiszta sor, ám az itt felsorakoztatott hölgyeket ennek tükrében is nehezemre esik megkülönböztetnem egy zsák takarmánykukoricától. Még a magamfajta erős gyomrú férfiember számára is megrázó látvány, amint néhány varacskos tahó a "Muschi", a "Schwanz" és a "Fickerei" kéjnyögések közepette ordas reszelést imitál velük. Jó ízlésű férfiember egy hasonszőrű meztelen női test láttán ugyanis sokkal inkább bojlerszerelőért rohanna. Az azonban mindenképpen az alkotók javára írandó, hogy filmüket mindvégig az esélyegyenlőség jegyében forgatták, a férfiúi szereplőgárda ugyanis semmivel kevesebb kívánnivalót nem hagy maga után. Van itt Rüdi Völler-frizurás csiribunkó, hernyótestű ostorosmoszat, valamint személyes kedvencem (lásd a lenti videót), egy kertésznadrágos örvösmedve, aki a forgatás idejére feltűnés nélkül kiszökött egy belorusz vándorcirkuszból. Mindemellett kamatyolás közben folyamatosan olyan arcot vág, mintha Nick Árpád halálos riválisaként megkísérelne elvontatni egy, a falloszára rögzített jumbo jetet.Ami a szexjeleneteket illeti, bővelkednek Benny Hilles fordulatokban, legyen az leszakadó ágy, szalmakazalban segget döfködő vasvilla, vagy éppenséggel ripityára törő mosdóteknő.

Idült szex- és nimfomániában szenvedő alanyok kezelésére ideális mű, egyébiránt megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.

Nausea | 18:05 |

{

2009. augusztus 18., kedd

}

 

Egyébiránt pedig nekiveselkedtem, hogy beszámoljak az idei Sziget egyéb említésreméltó momentumairól, ám ebbéli törekvéseimet egy papírzsebkendő döntötte dugába. Történt ugyanis, hogy a plasztikus mazsoladarabokkal dúsított háromrétegű istencsapása túlontúl elrejtőzött nadrágom zsebében, s így azzal egyetemben került a mosógépbe. Ennek egyenes eredményeképp a mállás útjára lépett, és tízezer cafatját válogatott káromkodások közepette ráztam le ruháimról egyenesen a fürdőkádba. Mikor aztán az eldugult lefolyó megtisztítására került a sor, akkor szembesültem a leggyanúsabb organizmusok egyikével, melyet valaha láttam. A papírmócsingokból és hajszálakból és ki tudja, miféle kemikáliákból álló kompozíció megszólalásik úgy nézett ki, mint Viktor Juscsenko és Palpatine császár közös gyermeke. Márpedig ez a tény máris elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy valami bizarr vonzalmat érezzek iránta, és ne pateroljam ki azonnal a kukába. Egyelőre készítek neki valami kényelmes fekhelyet, és ha ez az érzés tartós marad, holnap elviszem az Állatkertbe.

És most következzék a Sziget összefoglaló jelen szellemi kapacitásomnak megfelelő átirata:

A Hétköznapi Csalódások, a Die Toten Hosen, a Superbutt, a Brujeria, az Offspring és a Faith No More nagyon jó volt, a jazzet és a világzenét változatlanul be kéne tiltani. A Maximo Park és a hasonló brit buzirokkerek láttán pedig továbbra is az volt az érzésem, hogy amennyiben egy nyakukban fityegő búvárpénztárca a mellkasukhoz csapódna, azonnal meghalnának tüdőembóliában. Hogy a francba nem pusztultak ezek még ki? Egyébként puszi mindenkinek, találkozunk jövőre.

Nausea | 23:10 |

 

Most pedig meghirdetem a blog első hivatalos videóversenyét! A feladat: a kedves olvasónak olyan videószösszenetet kell belinkelnie, mely az alábbi képsoroknál is hitelesebben reprezentálja mindazt, amit a vasfüggöny nyugati(!) felén nyolcvanas évek címén emlegettek. Mission impossible kategória, de azért csak tessenek próbálkozni! (Nem mellesleg tegye fel a kezét az a férfiember, aki ekkoriban nem kilincselt volna hónapokig vízumért és útlevélért, hogy aztán a legvidámabb barakk egzotikus turistájaként Skála Kópénak öltözve parittyázza meg Bridgette Nielsent. Mert biza ezen sorok írója még Mericske Zoltán keménykalapját is önnön fejébe húzta volna az aktushoz.)

 

Nausea | 22:50 |

{

2009. augusztus 13., csütörtök

}

 

"Sivárság, szenvedés, pusztul, rohad minden" - csengettek a fülembe Katona Főnök örökbecsű sorai, mikor tegnap szembesültem a gazdasági recesszió nyilvánvaló jeleivel a Szigeten. Sok minden mással egyetemben ugyanis megszűnt (?) a Dreher karaoke színpad, nekem márpedig látens vágyam volt, hogy halljam, amint valami kalácsképű kukalakó éles fejhangon sipítja a Hűtlent lagzis alapokra. Még a Nagyszínpadhoz érve is olyan érzés gyötört, mintha egy Stumpf István - Lengyel László - TGM kerekasztal-beszélgetést sugároznának a nagykivetítőről tengeri algák részére. Mindeközben persze csak a Nouvelle Vague-os luvnya dalolászott nyomasztó sláger-átiratokat. Ezzel szemben a Ska-P szempillantás alatt visszaadta az életbe vetett hitemet. A koncert csupán abban különbözött egy mormon gyermeknaptól, hogy hasonló szeánszokon a segg- és faszmutogatás nem minősül annyira bevett szokásnak. (Sem az Orient Expressz méretű jointok elpöfékelése, ám ez obligát mivolta miatt említést sem érdemlő jelenség.) A közönség a lehető legszürreálisabb etnikai olvasztótégelyként funkcionált, igazából azon sem lepődtem volna meg, ha egy szaud-arábiai busójáró és egy tulipános ködmönös wookie közé ékelődöm. Gyorspogó, circle pit, bodysurf, csuvas néptánc, majd palotás közepette.

Már csak azért is példás szerzemény, mert egy közeli rokon temetésén is megállná a helyét, kiváltképp ha az elhunyt nem volt túl népszerű.

Nausea | 14:39 |