Régóta terveződött, immár megszületett, tessenek látogatni:

MULATÓS BLOG

"Kölyköd voltam, vérebből lettem"

Jelenleg nincs más vágyam, mint Kemény Henrikké konvertálódni, majd toronyház méretűre nőni. Első dolgom lenne, hogy felkutatnám azon pártaktivistákat, akik rendszeresen teletuszkolják postaládámat megátalkodott választási hirdetéseikkel. És most jön az organikus rész: öklözőzsírban dúsan megmártott kezeimre húznám őket, majd egyikük fejére piros sapkát tuszkolnék, és a kezébe nyomott serpenyővel pépesre verném a másik tag fejét.

Vajon mekkora kibaszás lehet ezt a szerzeményt lejátszani az anonim alkoholisták gyűlésén?

Megint olvasgat, ezúttal Zálogházzy Táltos Attila és S. Nagy Lajos közös produkciója képezte vizsgálódásom tárgyát.

Jah, és ha már itt tartunk, a múltkori irományra maga a Mester reagált :DDDDDDDDDDDD

A tegnapi napig meg voltam győződve róla, hogy egy Annekétől megfosztott Gathering valami olyan rideg és lélektelen jelenség lehet, akár egy falusi szombat délután Family Frost szignál nélkül. Ehhez képest az új énekeslyány, Silje hallatán szinte elgázolt a lelki szemeim előtt elhaladó tilinkós autó. Bár külsőre nem zsánerem a hölgy, ha hostessként lépett volna oda hozzám, mindennemű erőfeszítés nélkül tudott volna rábeszélni ötven tubus barnamedvék részére készült heresampon megvásárlására. Úgy tűnik, Gatheringéknél az énekesi poszton a kedvesség örökletes dolog, és a mikrofon mögött még egy ideggyenge, neonáci konyhásnéni is jótündérré konvertálódna. A koncertre pedig a hiberbolikus rekettyekonvex is helytállóbb kifejezés lenne, mint a csalódás.

Mindenki kezelje kellő fenntartásokkal, ha a jövőben áron alul próbálnak nyenyerét vagy dugós-sípos tilinkót RÁTUKMÁLNI a Nyugati téri aluljáróban.

És igen! A mai napon megbizonyosodtam arról, amit már régóta sejtettem: A Fásy Mulató egykori sztárja, Bogdándy "3-CPO" Jenő és a megelevenedett miskakancsó, a bajszos lamantin, Teknő Jenő egy és ugyanaz a személy. Tessenek csak alaposan kielemezni az alábbi videószösszeneteket:

Ha szereti a Gatheringet olvasgat, és jön koncertre vasárnap, mint annak a rendje!

Ebből itten egy czikksorozat indul, megolvassa naivan! Mellesleg a kedves olvasóktól is szívesen vennék javaslatokat, mely hazai rokk vagy metál formáció miocén kori felvétele kerüljön kivesézésre.

Mivel egy kedves barátommal a minap a one hit wonderek sokaságát kezdtük el elemezni, már-már fájdalmas késztetést éreztem, hogy utánanézzek a Soul Asylum zenekar munkásságának. Tetszenek tudni, ők voltak az a formáció, akiknek rajongótábora azonos, ám vélhetőleg kisebb halmazt alkotott a Csellengők c. tévéműsor nézőközönségével. Kizárólag azért, mert Runaway Train c. klipjükben eltűnt tinédzsereket használtak vágóképként. A kérdés adott: vajon egy eltűnt házikedvencekkel foglalkozó műsorban miként módosultak volna az ominózus portrék? Valahogy így:

A rendszeres Sziget-látogatók bizonyára emlékeznek még arra az galambősz kardigános öregúrra, aki a bejárati út mellett állva kb. 1998-tól kezdve mindig az aktuális évre jövendölte meg Krisztus második eljövetelét. Mivel az apokalipszis mind a mai napig váratott magára, hadd bocsátkozzam reálisabb jóslatokba: a Megváltó hamarosan a gyorskorcsolyázás, a biatlon vagy egyéb téli sportág egyéniségévé növi ki magát. Legalábbis egy Vidám Vasárnap feliratú sporttáska ezt közölte velem metakommunikatíve', miközben a villamoson ülve majd tíz percig szemeztem vele. Nem mellesleg a konkurencia is erősíthetné híveiben a téli sportok iránti rajongást, mondjuk azáltal, hogy piacra dobja a Katolikus Krónika fedőnévvel ellátott izomlazítót.

A film+ holnap esti dadamaratonja:

21.10 - Barlangi szörnyeteg (bővebben)

22.50 - Rottweiler - A halálkutya (bővebben)

0.25 Zombinővér - Az élőhalottak éjszakása

1.50 Cerberus - A végzet kardja (bővebben)

Mint ismeretes, a napokban szabadon bocsátották Mehmet Ali Agcát. A laikusok kedvéért elmondanám, hogy ő volt az a személy, aki huszonnyolc évvel ezelőtt merényletet követett el nagyanyám kedvenc akcióhőse ellen. Nos, nincs kétségem afelől, hogy a hír hallatán azonnal különleges egységet toborozna Rózsafűzér Action Squad fedőnéven, a templomi litánia társulat tagjaiból.

A csapat tagjai feltehetőleg alábbi ismerőseiből tevődne össze: Szi-Keserű Józsefné - Bözsi néni (ballisztikus-sekrestyés); Rommhart Emilné - Teri néni (Az Ételhordós Borlevest a Tihamér Atyának! fundamentalista mozgalom vezetője); Drexler Rezsőné - Etelka néni (a 2006-os feltámadási körmenet és akadályverseny befutója, robbantási specialista); Szalcmajer Magdus néni (jajgatási felelős és visszér-specialista)

A haditerv a következőképp festene: "A mecset mellett nyakon csípjük ezt a szerecsen gazembert, majd Bözsike a képébe tuszkolja szőrmekalapját. Ha a belélegzett naftalintól nem esne össze, Terike az aludt tej szagú kerekes szatyrába dolgozza a fejét. Innen a Szent Atanáz kápolna alagsorába hurcoljuk, ahol egy új Guantanamót, vagy mifenét teremtünk számára: mikor magához tér, addig énekeljük neki az "Ó, szép Jézus, ez új esztendőben" kezdetű dalt sipító fejhangon, amíg bele nem tébolyodik."

Ez itt, kérem, egy költemény. Mint az Arany Lacinak vagy az Anyám tyúkja. Képzőművészeti remekmű, akár egy vákuumos szívószájjal ellátott miskakancsó. Ha rajtam múlna, feldíszíteném macskapöcs paprikából készített füzérrel, és rátetoválnám a Magyar népmesék spirális lombot hányó dalosmadarát.

Színművészeket keresek a Paranormal Activity pajtaszínházi átiratához. A kistérségi verzióban a túlvilági lény őrületbe kergeti a parasztház lakóit azáltal, hogy rendszeresen megdézsmálja a disznósajtot, és népies rigmusokat fércel a falvédőre. Mindeközben az éjszaka közepén tisztán hallani gumicsizmája tompa csoszogását...

Szolgálati közlemény: a "komment" funkció kapcsán ismeretlen eredetű rendellenesség lépett fel, a micisapkás munkásember megérkezéséig kérem szíves türelmüket! Ezzel együtt a blog is rövid rekonstrukción esik át, mivel a minap megpillantottam egy naptárt, mely 2010-et mutatott. (Aki tehát firefoxszal közelítene, egyelőre ne adjon hangot elégedetlenségének.)

UPDATE: Újra lehet kommentelni, a régi beszólások importálása folyamatban. Mint ahogy a rekonstrukciós munkálatok is. A Bachstetterék tacskója pedig megint kint csatangol a kukoricaföldeken! Majd megint befogja a Kalmár Pista, aztán a Tóni bácsi meg mehet kuncsorogni a sintértelepre! Más nincs egyelőre.

Igen, semmi kétség afelől, hogy túlontúl nagy elvárással voltam a tegnapi Szomszédok Party iránt. Hogyne lettem volna, hiszen az ominózus teleregény személyiségfejlődésem legérzékenyebb időszakában, 1987-ben indult útjára. Ennek köszönhetően váltam ártatlanabbá és illedelmesebbé, mint egy Nyilas Misi droid prototípusa, és ennek köszönhetően tapostam volna recésre minden szemetelő légcsövét hótaposóm talpával. Persze a punk rock és az abszurd műfajjal történő találkozásom a 90-es évek elején alapjaiban rombolta le mindezt, és helyezte a dolgokat merőben más - mondhatni egészséges - megvilágításba. (Azt gondolom, erre az időszakra datálható, mikor először tudtam őszinte kritikával illetni a makkos cipő, a műbőr autóstáska és az élére vasalt szövetnadrág intézményét.)

Ezzel szemben a tegnap  a díszvendégek némelyikét - élén Horváth Ádám rendezővel - egy percig sem kellett attól félteni, hogy egy óvatlan pillanatban nyaki verőere elpattan a fékevesztett (ön)iróniától, majd spriccelő vérével szenteli fel az érdeklődőket. Mondandójából tisztán kiderült: ő bizony ezt, ezt, akár ezt komolyabban gondolta, mint Thürmer Gyula a NATO lokátorok krumplicukor általi blokádját. Mindenki Vágási Ferije azonban több alkalommal bizonyította humorérzékét és ehhez társuló emberi nagyságát. Mindemellett nem mindennapi coming outtal állt elő: anno hiába is erőltették rá a gazdagréti Morpheus szerepét, ő bizony idegenkedik a digitális ketyeréktől, és ez alól a mikroszoft termékek sem képeznek kivételt. Mágenheim doktor kivételes inaktivitásról tett tanúbizonyságot, cseppet sem csodálkoztam volna, ha a reflektorok erős fényében fotoszintetizálásra ragadtatja magát. Azonban megnyilvánulásai így is rokonszenvet váltottak ki belőlem.

György Péter esztéta - aki vesztünkre nagy gyakorisággal ragadta magához a kontakthibás mikrofont - szavait azonban olyannyira kikerekedett szemekkel hallgattam, akár egy autista gyűrűsfarkú maki. Az elhangzottak alapján ugyanis a Jódlizástól dagad a bőrnadrág című mű kapcsán is képes lett volna az empirikus szkepticizmus kifejezéssel zsonglőrködni. Ennek megfelelően a Szomszédok népszerűségét taglaló válaszából kiderült, hogy az ominózus szappanopera voltaképpen az alfa és az omega, a kezdet és a vég, és Virágh doktor a Genezis cenzúrázatlan verziójában több alkalommal ráförmedt Istenre, amiért az belsőfül-gyulladását követően sapka nélkül flangált a hidegben. Konklúzióként maradt a keserű "ezen is részt vettünk, jöhet egy Komáromi Pisti est" kijelentés.

Belső TRÉFA, meg se próbáljátok megfejteni!

A tőrőlmetszett Myspace-picsák bizonyára valami párhuzamos univerzumból szerzik be fotómasináikat, pl. egy olyanból, ahol önálló tudattal rendelkező Nikon D300-asok uránbányákban dolgoztatják az emberiséget. Mással ugyanis nem magyarázható az a jelenség, hogy míg profilfotóikon úgy festenek, mint Fergie a Black Eyed Peasből, élőben leginkább egy mosógépdob, Björk és egy szurikáta elegyeként aposztrofálhatnánk őket.  Innentől fogva a rájuk jellemző mentalitás, miszerint kizárólag kivarrt vádlijú hardcore zenésszel hajlandóak kamatyolni, cseppet sem tűnik zavarónak. Mellesleg feltételezésem szerint azért ragaszkodnak a művészek ezen csoportjához, mert ha - teszem azt - egy népi zenekar köcsögdudása akasztana be nekik, egy tányér tejbegrízzé változnának. (A szerencsétlen muzsikus pedig megveszekedett konyhai robotgépként tutujgathatná tovább a kásás patymagot.)